Amióta eldöntöttük, hogy lesz kutyusunk foglalkoztat a gondolat, hogy hogy fognak majd kijönni a gyerkőccel. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy a tenyésztő annyiszor felhívta rá  a figyelmet, hogy de ez egy kölyökkutya, biztosan nem lesz gond így, hogy van gyerekünk? Nem értettem, hogy a kutyát…

Miután hazahoztuk Diót, úgy szerveztük a szabadságokat, hogy egy hétig hétköznap is legyen vele itthon valaki.  Okai: egy hétvége után még nem kötődött hozzánk, inkább csak elveszetten keresgette az almot, szerettük volna, hogy ha elfogad minket és ehhez idő kell egyébként is jól esett…

Elképzelés: kapunk egy pihe -puha jól nevelt szőrgombócot, aki már az első perctől gazdáinak tekint minket (, mert ugye a kutyás útmutató szerint, a tenyésztőtől elhozott kutyusok már valamennyire nevelődnek, és persze a kutyus majd megy utánad, mert viszed a jutifalatot és ezzel magától hagyja el…